méhkarika, méhtámasztó, méhkoszoru). Leginkább a gyermekágy nyomában járó méhbetegségeknek egy csoportjánál, amelyet a méh helyzetváltozásainak neve alatt foglalunk össze (descensus, prolapsus, anteversio, anteflexio, retroversio, retroflexio), az orvoslás egyik módja abban áll, hogy M.-vel támasztjuk meg a sülyedő méhet, vagy óvjuk az előeséstől s tartjuk rendes helyén. A M.-t már az ókroban ismerték s a görögök pesszosznak nevezték, amiből az általánosan elfogadott pessarium származik. A M. a legkülönbözőbb alakban készül. Van gyűrü-, golyó-, tojás-, tányér-alaku; van olyan, amely a szánkához hasonlít, van 8- és van S-alaku, patkó- és lira-alaku és van a lepke 2 szárnyához hasonló, nyitható és zárható pessarium. Az alak különbözősége szerint változik és a hüvely nagyságához és alakjához is alkalmazkodik. Az anyag, amiből készül, ma más mint régen volt. Fa, elefántcsont, bőrből készült s kenderrel kitömött, vagy kenderrel körülfont és viaszkkal, kátránnyal bevont vaskarikák helyett ma celluloidból vagy kemény kaucsukból valókat használnak, mert azok legkevésbbé izgatják hosszas ottfekvésükkel a hüvelyt. A M. helyes alkalmazása nem könnyü; csak orvosra volna szabad azt bizni és nem a bábákra és kenőasszonyokra, mint ahogy asszonyaink nálunk és másfelé is teszik. A M.-t baj nélkül sokáig el lehet viselni, ha a beteg kellően tisztán tartja s az orvossal időről-időre ellenőrizteti annak fekvését. Két-három hónaponkint jó teljesen eltávolítani s néhány nap mulva újjal fölcserélni, nehogy ártson. Elhanyagolt, bentfelejtett M. átfúrhatja a hólyagot vagy a végbelet. Újabban occlusiv pessarium neve alatt forgalomba jutott Mensinga dr. kaucsuksipkája, amelynek célja volna a méhszáj elfödése a fogamzás meggátlására.
